Nincs igazi siker konfliktus nélkül

Forrás: behaviour.hu

Sanjay Gupta a GROW-Csoport vezérigazgatója, coach, tanácsadó, inspirációs előadó. Több mint másfél évtizedes sikeres közép– és felső vezetői karrier után váltott, coach-nak állt, az AVICA vezetői modell szülőatyja. Származása révén Indiában, később Németországban is dolgozott, Magyarországra a kilencvenes években a szerelem hozta. A munkatársait családtagként kezeli, a véletlenben nem hisz, a vízióban annál inkább.

„Meg kell tanulnunk a hullámokon lovagolni”

 

Hogyan lett vezetőből coach, mi motiválta a váltást? 18 év vezetői pályafutás után elege lett?

Nem, egyáltalán nem. Ez egy régre visszanyúló, tudatos döntés volt a részemről. Harmincéves voltam, amikor egy barátom a kezembe nyomott egy cikket „Az executive coach egy napja” címmel. Akkoriban azt se tudtam mi az, hogy coach.  De elolvastam az írást, és amikor hazaértem, azt mondtam a feleségemnek, hogy én 45 évesen abbahagyom a jelenlegi munkám, és executive coach leszek. Tizenöt évig dédelgettem a tervemet, tudatosabb lettem vezetői mivoltomban, önismeretben, tanultam jógát és meditációt is. Élveztem a vezetői munkám, a T-Systemsnél kétszer választottak „az Év vezetőjének”. 45 évesen mégis azt éreztem, hogy az álmomat kell követnem, így felmondtam. Tartottam hét hónap szünetet, pihentem, tanultam a Grow Integratív Coach Képzés keretein belül a coaching módszereit, és utána jöttem a GROW-hoz dolgozni. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy én nem valami ellen döntöttem. Én valami mellett döntöttem. Amikor felmondtam, nem az volt bennem, hogy „Úristen, csak szabaduljak innen valahogy”. Ha a motivációnk abban áll, hogy valamit nem akarunk, az nem elég erős hajtóerő. Ha viszont valami mellett döntünk, a lendület jobban visz, erőt ad. Én azt kívánom mindenkinek, hogy pozitív, valami melletti döntéseket hozzon meg.

2017 elején csatlakozott a GROW csoporthoz. Miért pont őket választotta?

Az emberek és az értékközösség miatt. Lehet, hogy a gondolkodásban vannak különbségek, hiszen én egy multiból jöttem, de a hitben és az értékekben nincsenek. Sok helyre hívtak, de emberileg a legközelebb ők álltak hozzám, korábban is ismertem őket. Számomra olyan egy munkahely, mint egy család. És 2020-ban bebizonyítottuk, hogy tényleg család vagyunk. Csodálatos ez a csapat. Az összetartásunk, a kitartásunk, a távmunkára való gyors átállásban egymás támogatása és segítése egy egészen elképesztő élmény volt számomra. Senki nem ment el a cégtől, és mi sem váltunk meg senkitől. Az ügyfeleink is kitartottak mellettünk, a számok szintjén is a körülményekhez képest erős évünk volt. Nagyon büszke vagyok erre.

Bár coachnak jött a GROW-hoz, itt is megtalálták a vezetői feladatok. Mi a vezetői hitvallása?

Abban hiszek, hogy egy vezetőnek a hiteles példamutatás az egyik legfontosabb feladata. Ez a példamutatás nem lehet alkalmi, megjátszott, konzisztensnek kell lennie. Ehhez a hiteles példamutatáshoz nagy szükség van a „sense of ownership”-re, ami leegyszerűsítve, felelősségvállalást jelent. A vezető felelőssége azonban nemcsak abban áll, hogy ő felel a vállalat teljesítményéért, ugyanilyen fontos, hogy a cég alapküldetésével mennyire tud azonosulni. A vezetői hitelesség kulcsa ebben az azonosulásban van. A hozzánk forduló szervezeteknél mindig szorgalmazzuk, hogy foglalkozzunk a cég víziójával. Mit szeretnénk elérni ezzel a céggel? Simon Sinek szokta mondani, hogy a profit nem az üzleti vállalkozás célja, hanem egyik következménye. Nem lehet a profit vagy a szép szolgálati autó az azonosulás fő oka. Ahhoz küldetésre van szükség. Ezt kell tudatosítani a vezetőkben. Ha ezt tudatosítjuk, és a vezetők azonosulni tudnak a cég küldetésével, csodákra képesek. A fejlődéshez ez a tudatosítás az első lépés. Akikben megvan ez az azonosulás, azok nem is biztos, hogy munkának élik meg azt, amit csinálnak. Lényegesnek gondolom ezen felül a saját vezetői szerepünk értelmezését, erre több modell is van. Én például egy szolgáló, kiszolgáló vezető vagyok.

Milyen egy szolgáló vezető?

Nekem mindig az volt a fontos, hogy én a csapatom szolgálatában álljak. Azért teszek bármit, hogy a kollégáim kiélhessék a tehetségüket. Nekem az a felelősségem vezetőként, hogy megteremtsem azt a teret, ahol ők a tehetségüket kiélhetik, megmutathatják. Nem mondom, hogy a „szolgáló vezetés” az egyetlen jó vezetői modell, de az én hitem ez, és én ezt szorgalmazom. Rendszeresen meg kell kérdeznem például magam, hogy mit tudok én adni a szervezetnek? Mitől lesz a szervezet értékesebb azáltal, hogy én vagyok a vezetője? Van egy vezetési modellem is ehhez, az AVICA (Agile, Value-oriented, Inspiring, Collaborative, Appreciative – a szerk). Azaz, agilis, értékvezérelt, inspiráló, együttműködő, megbecsülő vezető. A VUCA (gyorsan változó, kiszámíthatatlan, bonyolult, bizonytalan – a szerk.) világot  nem túl kell élni, hanem meg kell tanulni alkalmazkodni és a hullámokon lovagolni. Ha ez sikerül, abban van az a plusz, amitől erősebbek leszünk a következő hullámzás idejére. Mára már egyre több szervezettel dolgozunk ezen modell alapján.

Az AVICA-vezetésen túl, mit gondol, mi kell még egy csapat sikeréhez?

Mindennek az alapja a bizalom. De ez nem elég önmagában, mellette kellenek a különböző vélemények, és azoknak a nyílt, emberi, és kiegyensúlyoztatott ütköztetése. Ez kreálja ugyanis azt az erőt, ami tényleg képes valami újat teremteni. A konfliktusok előre visznek, ha elég fejlett az asszertivitásunk, empátiánk, a visszajelzési kultúránk és tiszteletben tudjuk tartani egymást. A konfliktus definíciója nem más, mint vélemények / hiedelmek / érdekek ütköztetése. Az ütköztetés nem törvényszerűen rossz: ez csupán a mi megélésünkön múlik. A konfliktus jó kezelése egy készség, lehet benne fejlődni. Ehhez lélekben kell edződni, ez nem fizikai ügyességi feladat, de fejleszthető. Workshopokon jól át tudjuk adni az ehhez szükséges eszközöket, míg egyéni coaching során, intimebb közegben inkább a gátakkal tudunk dolgozni, amik megakadályoznak minket a konfliktus felvállalásában.

Mit gondol, mit tartogat az Ön számára a jövő?

Az titok (nevet). De maximum a pálya jellegén változtatnék, a csapat szempontjából alapvetően a helyemen vagyok.